2020. február 26., szerda

Catania - Ahol az Etna lábánál minden sarkon vár téged egy csoda





Szicília 

Február végére ismételten terveztem egy olaszországi utat, a választásom most a Camorra Nápoly és Bari után a  Cosa Nostra Nap szigetére esett, mégpedig a lenyűgöző Sziciliára. Nem volt különösebb oka a helyszín kiválasztásának, csak olyan helyre szerettem volna utazni ahol ilyenkor is kellemes az időjárás és van elég látványosság. Na meg, Itáliá!


Így esett a választásom Cataniára, ahova a Wizzair hetente kétszer indít járatot. A városnézés mellett három programot terveztem. Első nap este utazás, második nap egy igazi autentikus dél-olasz focimeccs, harmadik nap Etna megmászása, az utolsó napon Taormina vagy Szirakúza meglátogatása.

Előre szeretném leszögezni, a bejegyzésből kihagyok mindent ami a korona vírusssal kapcsolatos. A csapból is ez folyik, és mivel sajnos Olaszország érintett volt, így tucatjával kaptam az üzeneteket. Többségük aggodalmát fejezte ki és írtak vigyázzak magamra, de egyre több olyan üzenet érkezett, hogy meneküljek mert északon kitört a dögvész, a reptereket elkezdték lezárni, a vírus már Sziciliában pusztít mert Palermóban tüsszentett egy macska. 

Normál esetben ezt azért a helyén tudnám kezelni, de a hatszázadik üzenet után mikor 1200 kilométerre egyedül voltam egy szigeten, már kezdett eléggé dühíteni. Hazaérkezésem után egyből orvoshoz mentem, utasításra itthon tartózkodom egy ideig a biztonság kedvéért. 

Szóval jöjjön a Catania beszámolóm, utazzatok velem ismét, jó olvasást!


 A végtelen hosszúnak tűnő és végig emelkedő főutca, a Via Etnea

Este hétkor szálltam le a reptéren, ahol átestem egy gyors hőkamerás ellenőrzésen és már kint is voltam a reptéri busz megállójában. A sofőrtől megvettem a 4 eurós jegyet és már indult is a központba. Természetesen kinyomtattam a térképet hogy tudjam hol kell leszállnom, majd feltűnt rossz buszra szálltam. De nem pánikoltam, mert ez is ugyanúgy a városközpontba ment, csak másik útvonalon. Végül kiderült, ennek a járatnak is volt megállója a Stesicoro téren, ahova a szállást foglaltam. Ahogy beértünk a városba olyan érzésem volt, hogy közvilágítás szinte nincs is, az összes utca teljesen sötét volt még a belvárosban is. Mikor leszálltam és megcsapott a fényáradat akkor esett le, hogy a busznak sötétített üvegei vannak. Jólvan na, otthon ez se megszokott. 

A Stesicoro gyakorlatilag a helyi városközpont, nagy forgalommal és óriási tömeggel. Leszálltam és azt vettem észre, ahhoz hogy eljussak a szállásra át kell verekednem magam vagy 100 helyi tizenévesen akik éppen a szombat esti gyülekezőt tartották. 


Stesicoro nappal

Stesicoro érkezéskor 

Stesicoro hétfő hajnalban mikor 45 percet vártam az Etna transzferre

A végtelen utca 

Éjszakai élet 

Azért foglaltam szobát itt, mert jó áron volt és központi helyen. Szállodának nem nevezném, inkább Airbnb szerű volt a létesítmény egy belvárosi lakóházban. Átverekedtem magam a helyi minimaffiózok között és egy nagy vaskapu előtt álltam. Csöngetek, semmi. 10 perce ott álltam a tömegben amikor inkább felhívtam a recepciót, szerencsére fel is vették. Mondták menjek egy számmal odébb a Stesicoro 56-hoz. Volt egy főbejárat, ami úgy nézett ki mint egy night club, ráadásul az ajtóban állt pár érdekes arc, akik azonnal végig mértek mikor megláttak. Becsöngettem, ajtó nyílik majd előttem egy vörösen megvilágított lépcsőt láttam felfelé, aminek a tetején megjelent egy kopasz bőrkabátos arc, aki üvöltve kérdezte olaszul, hogy szállodába jövök? Van foglalásom? Jólvan gyere. Odakísért egy a recepcióra, ahol portás fogadott, aki egy szót sem beszélt angolul, olaszul meg olyan dialektusban, hogy azt hittem sose lesz szobám. Aztán kiderült, a szoba egy másik épületben van a vasajtósnál.

Volt kint a pulton egy flyer mégpedig kirándulás idegenvezetéssel az Etnára. Kérdeztem, szerinted ebben a szerkóban fel lehet menni? (mert hát, divat, érted). Azt mondja: nem gond, nem gond! Adnak cipőt meg kabátot. Mondtam tökéletes, ki is fizettem a túrát hétfőre.

Közben ránéztem a telefonomra, ahol whatsup üzenetek fogadtak a szálloda tulajától, hasznos infókkal, például hogyan jutok a szobámnhoz. Ezt is jókor vettem észre.

Átkísért a portás, megkaptam a kulcsot és körbevezetett. Olyan volt a szállás mint egy 10 szobás lakás egy körfolyosós lakóépületben. Volt saját konyhája is meg közösségi helység, majd megmutatta a szobámat, ami nem volt luxus, de tiszta volt és viszonylag tágas, természetesen saját fürdővel.


A szobám, aminek volt saját fürdője és egy kis terasza is amire az ablakon keresztül tudtam kimászni. 

Már későre járt és elindultam sétálni egyet a Via Etneán, hogy átérezzem a helyi atmoszférát. Ugyan későre járt, de igen sok ember sétál az utcán még 9 óra után is, boltok és éttermek szinte mind nyitva voltak. Sok családot is láttam, farsangnak köszönhetően beöltöztetett gyerekekkel. Sétáltam egy órát majd beültem egy helyre vacsorázni. A felszolgáló srác vörös volt (amúgy meglepően sok vöröshajú szeplős ember él ezen a szigeten). Másik észrevételem az volt, hogy nem igazán kedvesek errefelé. Gondoltam rossz helyet fogtam ki, későre jár és fáradt, de itt Sziciliában egy bolti vásárlást is kötekedésnek tudnak venni. Nápolyban elképesztően kedvesek voltak az emberek, gondoltam minél délebbre megyek annál lazábbak lesznek. Bariban semmi különösset nem éreztem, de itt teljesen más a temperamentum. Eleinte olaszul beszéltem, de többször is igen suttyó reakciót kaptam, hogy "mi van" meg hasonlóak szóval  későbbiek során a kommunikációt próbáltam minimalizálni és maradni az angolnál, mert azt tényleg kevesen beszélik és tartanak is tőle. Egy helyi lánytól tudtam meg, hogy errefelé a kelet-európai világos bőrű és kék szemű emberektől tartanak, mert azt hiszik orosz bűnözők. Ki is próbáltam, megállított valaki az utcán, kérdezte ciao, sei italiano? Mondom nem, Russia. Azt mondta, ohh scusa scusa. Többször teszteltem mikor valami utcai "árus" el akart nekem adni valamit, esküszöm működött még a sikátorokban is.

Lehet ezért követtek végig a zsaruk?

Háttérben a karhatalom

Délelőtt ébredés után folytattam a sétát amit előző éjjel nem tudtam befejezni, végig mentem a főtéren és kinéztem a tenger irányába is. Sajnos Cataniában a belvárosból nem lehet kisétálni a tengerpartra, mert egy része kikötő, más részein pedig a vasút választ el a parttól, ahol a padok többsége hogy is mondjam, foglalt.

Inkább visszatértem a főtérre és gyönyörködtem az épületekben.

Piazza Duomo 

Catedrale di Sant Agata

Nem túl bizalomgerjesztő a tengerközeli sétány

Azért a városközpontban is át kell gondolni melyik utcán mész

Orosz maffia a Via Etneán

Mivel első napra a meccset terveztem, ezért szerettem volna elmenni a stadionhoz, hogy felmérjem a terepet. Ez valóban csak egy Seria C meccs de ne felejtsük el, a Catania ultrái hírhedtek, évekig játszottak a Seria A-ban is ahonnan 2014-ben estek ki. Az egyik legismertebb botrány a 2007-es volt, amikor hetekre leállították az olasz bajnokságot, miután a Palermo elleni szícíliai rangadó előtt az utcán gyakorlatilag kitört a háború és több száz komoly sérült mellett egy rendőrt is meggyilkoltak. Akkor ultrák tucatjait kitiltották a stadionokból, és akiknél felmerült, hogy bármelyik Cosa Nostra klánnal kapcsolatban álltak azokat le is csukták. Tehát biztos ami biztos, szerettem volna bejárni a környéket előtte.

Kérdezték tőlem páran, hogy miért nem tudok ilyenkor múzeumokba meg templomokba járni, de elmondom az igazat, az adrenalin szint nem igazán emelkedik ezeken a helyeken. Erről ennyit. 

A stadionhoz vezető úton egy lélegzetellálóan gyönyörű parkon kell keresztül menni mely a Via Etneáról nyílik, a neve Villa Bellini. Egyszerűen gyönyörű, képek nem tudom mennyit tudnak belőle visszadni, de biztonság kedvéért csináltam pár videót is. 






Érdekes volt, hogy tele volt konfettivel és a park körül az árusok mindenhol zacskóba csomagolt konfettit árultak. Gondolom része a farsangnak és a helyi kultúrának. Bementem a nyitott kapun a stadionba (ahogy szoktam) és nézelődtem, fotózgattam. Kevés stadionról mondható el, hogy a lelátói felett egy működő vulkán füstöl. 10 perc után megjelent egy hajléktalannak kinéző portás, aki elkezdett szövegelni. Mondtam neki én csak keresek a helyet ahol jegyet lehet venni, de ki akart dobni a stadionból. Elindultam és tényleg csak annyit kérdeztem "dove posso comprare biglietto", majd megragadta a kabátom a nyakamnál és mutogatott valamerre.



Helytelen. Úgyhogy határozottan ellöktem magamtól és hallottam pár új olasz kifejezést amit még nem értettem.

Visszamentem a központba, ebédeltem egy kis hangulatos sikátoros étteremben, majd kiültem az 5 négyzetméteres teraszomra napozni, és végül jöhetett a Partita!

Catania - Ternana, say no to modern football

Mindig is szerettem volna eljutni egy olasz bajnokira, ahol jelentős a szurkolói élet. Megvan benne minden ami miatt még mindig varázslatos sport a labdarúgás, de sajnos kihalóban van. Ha választanom kellett volna egy Bajnokok Ligája vagy egy olasz harmadosztályú meccs között, én akkor is ezt választottam volna.  Sokkal királyabb dolog énekelni 90 percen át az ultrákkal egy félig üres stadionban, mint ülve tapsikolni színészek közt Messinek Barcelonában.

Meccs előtt vettem jegyet egy lottózóban pár utcányira a stadiontól, ahol kivételesen tök jófejek voltak az emberek, mivel azonnal befogadtak a Catania sálamban. Az volt a vicces, hogy okmányt kellett adni a jegyvásárláshoz, én meg oda adtam az Újpest szurkolói kártyámat. Simán elfogadták! Mondták nem lesz túl sok néző, gyűlölik a klubvezetést és gyenge a csapat is. Mondtam ez ismerős. Beszéltem nekik a magyar válogatottról, az Újpestről, a magyar fociról, semmit nem tudtak róla, azt se hogy 2016-ban ott voltunk az Eb-n. Egyedül Puskást ismerték, majd megmutattam a képeket a Puskás nyitóról, mely elnyerte a tetszésüket, én meg ezzel a tiszteletüket.

A stadiont elzárt parkolók veszik körbe, ahova kordonokon keresztül lehet belépni, majd a stadion kapujában fogadott egy forgókapu. Meg se motoztak, simán besétáltam. A stadion amúgy nem túl nagy, kb olyan lehet mint a régi győri stadion, de ez kétszintes. És hát elég lerobbant állapban van, és nekem aki az itthoni újonnan épült high tech stadionokhoz van szokva, annak eléggé lehangolónak tűnt.

Csak vicceltem, nagyon jó kis hangulata volt, autentikus olasz futópályás aréna, óriási plexifalakkal.




Üzenet haza



Harmincan vagytok! Illetve...

Terniben mindenki sálálálá

Csendesen gyülekezett a tömeg, majd egyszercsak megjelentek a Ternana szurkolói a vendégszektorban mindössze 15-en. Mint a fenti fotón látszódik, egy óriási 10 méteres fal választotta el őket a hazaiaktól, de ez sem tántorította el őket szájkaratétól és az aura kungfutól. Kapták sorban a rigmusokat amik arról szóltak melyik etnikumhoz tartoznak az ultráik. Én bevallom sosem hallottam még a Ternanaról, megkérdeztem egy srácot gyűlölik-e őket, mire azt válaszolta igen, nagyon is! Ez kicsit furcsának tűnt nekem, mert Terni Rómától északra található, tehát nem igazán nevezhető lokális konfliktusnak. Annyi mondjuk kiderült, hogy egy volt játékosuk oda igazolt Cataniaból, amit nehezen fogadtak errefelé. 

Elkezdődött a meccs, amiben egy pozitívum volt, a szurkolás. Kb 300 fő alkotta a tábort, de ha elkezdtek énekelni, akkor megdörrent az egész sziget, baromi jól szóltak és betartották a vezérszurkolók utasításait. Két szép megtermett negyvenes kopasz úr képviselte a kápókat, szóval mindenki hallgatott rájuk , a fenti lelátóról is érezni lehetett nekik tényleg engedelmeskedni kell.  

Ez az igazi ultra életérzés

Borzalmas volt a meccs, ráadásul még egy büntetőt is kihagytak a hazaiak, egy épkézláb támadás nem volt. Ehhez képest egy Újpest Videoton BL elődöntő színvonalat képviselt. De a hangulat kárpótolt mindenért. A lefújás után arra számítottam füttykoncert lesz és fújjolás, de nem, éppen ellenkezőleg. A csapat felsorakozott és elkezdték éltetni őket, komolyan mondom libabőrös lettem ezektől a szívből szóló daloktól. 

Utána visszamentem újra a központba, vacsiztam egy kis sarki kavézóban a Vilae Regina Margheritán ahol szintén nagyon kedvesek voltak (bár ettől még mindig nem ez volt a jellemző) Mondtam a pultosoknak sajnos nem nyertünk ma, és meg is volt a közös téma. Visszafelé belefutottam az egyetlen ellenőrzésbe, ahol hőkamerákkal vizsgálták a járókelőket. Ez kb. 10 másodpercbe telt és mehettem is tovább. Este még sétáltam egyet a központban és visszamentem a szállodába, mert reggel nyolcra jött a transzfer az Etna túrára.



Az Etna 

Korán keltem izgatottan, alig vártam, hogy elinduljak, és már a kapuban ácsorogtam 7:45-kor. Nos, 08:45 volt és a transzfer még mindig sehol. Kezemben a voucher, sehol senki ezért felmentem a recepcióra. Mondtam 45 percet késik a transzfer, az utcán várok, ilyenkor mi van? A recepciós nem értette mi a problémém. Kérdezi, 45 perc? Hát késnek egy kicsit, mi van abban? Aztán elértem, hogy felhívják a céget akik szervezték a túrát, megnyugtattak jönnek majd hamarosan, várjak a Stesicoron. Oké. 

Jött a transzfer, mutatom a vouchert, azt mondja, jó jó, de egy másik mikróbuszban visz majd a kollégája, aki hamarosan érkezik. Én már azon gondolkodtam visszakérem a pénzt, de aztán türelemmel vártam és Alessio az idegenvezető 20 perc után tényleg megjelent, bemutatkozotott majd beültetett az mikróbuszba. Rajtam kívül volt még egy olasz nagymama két unokával, meg egy holland család. Az idegenvezető Alessio kb. egy 30 körüli helyi srác volt, aki kicsit törte az angolt, de végig mesélt az Etnáról és igen interaktívan kérdezgetett tőlünk, szóval a társaság gyorsan összebarátkozott. 

Cataniában a városban szinte mindenhol látni az Etnát, mely a város felett füstölög egész nap. Hasonló mint a János-hegy Budapesten. Azt hittem egy kis autózás után már ott is leszünk. Hát nem. Az Etna igazából nincs közel a városhoz, csak 3000 méterével olyan érzetet ad, mintha ott lenne közvetlenül mellette. Az út az Etnáig 2 óra volt, igaz megálltunk egyszer amikor bementünk egy barlangba. 

Mikor kiszálltunk mondta Alessio, hogy oda adja nekem a túraszerkót a csomagtartóból. Kivesz egy dobozt, majd néz rám nagy szemekkel, mintha valami baromi rossz hírt akarna közölni. Kérdezem mi a baj, majd közölte velem, hogy nem maradt csak gyerek méretű kabát és cipő. Láttam rajta, hogy teljesen össze van zavarodva. Mondtam neki, nem baj, akkor megyek így. Kérdezi biztos vagy Te ebben? Mondtam igen. 

Utána bementünk a barlangba, mikor végeztünk félre hívott és mondta baromira sajnálja. Én meg mondtam neki, semmi baj, az ilyen dolgok megtörténnek. Majd folytatta, hogy tök ritka ez a hozzáállás és köszöni szépen. Én meg mondtam ennél nagyobb bajom ne legyen az életben.

Megérkeztünk a szerpentines utakon a felvonó aljához ami kb. 2000 méter magasan található, majd Alessio két opciót vázolt fel. Vagy lent maradunk vele és megnézzük az Etna múzeumot, vagy befizetünk a felvonóra és a feljutásra a terepjáró kamionokkal 3000 méter magasságba. Én úgy voltam vele, hogy nem akartam félbehagyni a túrát, fel akartam jutni az Etna tetejére, kerül amibe kerül.

Így a felvonóknál folytattam az utam a holland család társaságában, akik baromi jófejek voltak. Eindhovenből érkeztek és tök jót beszélgettünk végig, kedvesek voltak nagyon, még egymás közt is angolul beszélgettek, hogy értsem őket. 

A felvonó negyed óra alatt jóval magasabbra vitt minket, mikor kiszálltam várt minket a terepjáró busz. Még ott sem éreztem, hogy a vékony kabátom ne lenne elég, de volt azért a táskámban egy pulóver is biztonság esetére. A kamionra felszálltunk ami kanyarogva a hóba vájt földes utakon felvitt 3000 méterre. Leszálltunk és mindenki indult volna el, amikor megjelent egy vulkanológus, aki mondta ő tartja itt az idegenvezetést és az Etnán egyedül barangolni szigorúan tilos. Majd megtalált a tömegben, hogy milyen elegáns vagyok, ilyen öltözetben ritkán látni  itt embereket. Mondtam köszi.

Majd folytattuk az utunkat és tudatosult bennem, az orkán erejű szél és a hideg itt ki fog fogni rajtam. A túra egy kisebb völgyben kezdődött, de amint kiléptünk a hegy oldalába, gyilkos erővel csapott le mindenkire. Egy idő után nem bírtam tovább, gondoltam felveszem a pulóverem, ami ekkora szélben nem volt egyszerű mutatvány. Érdekes látványt nyújtott, ahogy a holland apuka és anyuka fogja a táskámat és a kabátomat, miközben én próbáltam felvenni a pulóverem. Nem volt egyszerű, ha a szél kifújta volna a kezemből, szerintem 500 méterrel lejjebb ért volna földet.

























Másfél órát tölthettünk fent, ami rendkívül kimerítő volt  köszönhetően az oxigénhiánynak és az erős szélnek. De a látvány egyszerűen lenyűgöző volt. Fentről szinte egész Szicília látszódott, gyönyyörű időnk volt és felettünk ott magasodott az Etna főkrátere 300 méterre tőlünk, mely aktívan okádta a füstöt magából. Egészen elképesztő látványt nyújtott.

Mikor visszafelé ültünk a felvonón (ami ilyenkor nem levonó amúgy?), mindannyian teljesen kimerültünk és lihegtünk. Mire leértünk Alessio várt minket és folytattuk az utunkat visszafelé, bementünk  egy méz készítő műhelybe, majd  ebédeltünk egy hegyi halsütőnél. Ezt mind megközelítőleg már 30 fokban. Mondta is Alessio, hogy ez az időjárás nem megszokott itt télen, mert február ellenére nagyon meleg volt. Szinte  megsültünk mindannyian.

Aztán visszaérkeztünk Cataniába 5 óra körül hullafáradtan, de nem tudok mást mondani, nagyon megérte. Igen borsos ára volt a túrának, a holland anyuka is mondta elég drága volt, de minden perce felejthetetlen. Erre én is csak bólogatni tudtam.

Visszamentem a szállásra és estig ültem a teraszon, próbáltam magamhoz térni végre az oxigéndússabb állapotban.

Lefekvés előtt még elmentem sétálni és másfél órát bolyongtam a sikátoros részeken is, mert minden sarkon várt valami tér ami teljesen lenyűgözött. Csak mentem és mentem és gyönyörködtem az utcákon látottakon, igaz azért arra figyeltem, hogy a megvilágított részeken maradjak ahol volt valami étterem/kávézó hallótávolságon belül. Más kérdés, hogy 100 méterenként minden kapualjból megszólított egy fekete srác, aki el akart adni ezt azt, de mondtam fáradt vagyok már. És amúgy is orosz...

Szóval békén hagytak.

Visszatértem a szállásra és megnéztem az üzeneteim, mert jött vagy százötven. Akinek tudtam annak válaszoltam, majd aludtam másnap kilencig.


Utolsó nap

Erre a napra terveztem ugye még egy másik város meglátogatását (Taormina/Szirakúza), de biztonság kedvéért úgy döntöttem inkább nem hagyom el Cataniát, mert bármi történik a repülőtérre innen még gyalog is ki tudok jutni. Úgyhogy három lokális programot terveztem: metrózni egyet, eljutni a halpiacra majd kimenni a tengerpartra.

Bármilyen meglepő, Cataniában van metró, ami igazából ilyen kis metró light. Ettől függetlennül ez nagy dolog egy 300 ezres városban. Olaszországban a legkisebb város ahol metró üzzemel Nápoly, Róma, Milánó, Genova és Torino mellett. Nem hosszú a vonal, szerintem 10 megálló van maximum és igen rövidek is, nem hatalmas forgalomra tervezték őket. Viszonylag sűrűn járt és teljesen rendben volt. Egy kört mentem, egy jegy ára 1 euró volt, de 90 percig használhattam.








Utána megnéztem a híres halpiacot, ahol nem időztem túl sokat. De ettől függetlenül érdemes meglátogatni, mert nem mindenapi miliőben érezheti magát aki ide látogat. Iszonyat nagy a hangzavar, a sok árus próbálja egymást túlüvölteni. Viszont úgy éreztem nem jó ötlet sokáig nézelődni itt. 





A gyönyörű napsütésben elsétáltam a tengerpartig, ami kilométereket jelentett. És hiába a szép látvány, óriási csalódás volt. Az úton végig kerülgetni kellett a dzsuvát, egyszerűen gusztustalan volt. Aztán kiértem ide, ami amúgy szép volt, de olyan szinten bűzlött, hogy orrfacsaró volt. És nem a tenger szaga, egyszerűen rengetegen használhatják nyilvános vécének, mindig figyelni kellett hova lépek. Koradélután pedig sétálgattam még egyet belvárosban és kiültem pár teraszra.  Hátradőltem és élveztem a napsütést.

Összességében elomondható, hogy a város nagyon nem tiszta. Sok helyen nincs nyoma a takarításnak, egyes helyeken pedig halmokban áll a szemét. Ami még negatívum, hogy Catania ráadásul nem is olcsó, kb másfélszer annyiba kerül itt minden mint Nápolyban vagy Bariban ahol mostanában jártam.  Ezek a bolti és az éttermi árakra is úgyanúgy érvényesek, ráadásul kedves kiszolgálás csak elvétve fordult elő. Más helyeken ha idegen országból jöttél és látják is ezt rajtad, főleg ha a  saját nyelvükön szólalsz meg, elkezdenek veled beszélgetni, kérdezgetni honnan jöttél hogy érzed magad stb. Itt fogyassz, fizess és takarodj! Nyilván nem szabad általánosítani, mert azért voltak helyek ahol kedvesen fogadtak, de sajnos ebből volt kevesebb. Szicília egy izolált környezet, gyakorlatilag egy ötmilliós önálló ország, ahol egyedülálló habitussal rendelkeznek az itt élők.

Nem szeretnék panaszkodni, mert van olyan elképesztően gyönyörű Catania és a térsége, hogy a negatívumokat felülmúlják a pozitívumok. Gyönyörű város egy festői környezetben, mely felett ott őrködik az Etna. Hogy visszatérnék-e ide? Igen, mert ha valamit, akkor az Etna varázsát át kell élni mégegyszer.

Hogy hova utazom legközelebb, azt nem tudom, de remélem olyan helyre, aminek a varázsát ismét át tudom adni olvasóimnak!

Köszönöm, hogy ismét velem utaztatok!

                                          Szépnek szép, csak ne az orrodon vegyél levegőt 



Feel the sunshine








Balaton