Magyar Nagydíj 2013 

Gyermekként két eseményt vártam minden évben. Egyik a karácsony volt, a másik a Magyar Nagydíj. Utóbbi előtt napokig nem tudtam aludni, számoltam vissza a perceket izgatottan és vártam a hétvégét. Felépítettem a pályát a Forma 1-es matchboxaimnak a nappali közepén és szabadedzésektől a versenyig mindent lejátszottam, a hivatalos műsorfüzetet gyűrötté olvastam, bármi cikk vagy tévés műsor volt, nem tudtam kihagyni. 100%-ban csak a versenyre tudtam koncentrálni. Igaz ez mai napig így van, bár a matchbox-okat idővel lecseréltem segára, playstationre, PC-re, manapság meg Xboxra.

(Van amit nem nő ki az ember)

Édesapámnak köszönhetően már a kilencvenes évek elején rendszeres látogatói voltunk a mogyoródi komplexumnak. Akkoriban a Forma 1 mellett kamionversenyekre (Krasznai Jani!), túraautóversenyekre és motorversenyekre is érdemes volt kilátogatni. Bármi volt a ringen, mi mentünk. Természetesen az év fénypontja a Forma 1 volt. Kilencvenes évek elejéről beszélünk, ezért egy versenyhétvége meglátogatása a magyar pénztárcát nem kímélte. Ezért első években csak az edzésekre látogattunk ki, de leírhatatlan élmény volt látni Sennáékat. Volt olyan is, elindultunk az edzésre a volán hungaroringi járatával, ami dugóba került. Nagy nehezen beértünk Mogyoródra, elindultunk a pályára, mire beértünk pár percre rá leintették az edzést. De amiatt a 3 perc miatt is megérte, de azóta autóval járunk és elindulunk időben.

(legendák nyomában)

A Hungaroring lett az én Mekkám. Egyszer megadatott nekem, hogy egy nyílt napon körbebiciklizhettem a pályát. Óriási élmény volt, végig az ideális íven mentem, és egész jó kört futottam, ráadásul akkoriban még KERS és DRS sem segített. Az osztálytársaimnak akkoriban Disney-land volt ugyan ez, de kizártnak tartom, hogy lett volna bárki aki ilyen jól szórakozott volna. 

Az évek alatt az állóhelyekre a belépők árát csökkentették, mert frusztráló volt hogy az emberek 80%-a német volt és a magyaroknak luxus volt a futam. Később bevezették a mai napig működő rendszert, miszerint magyar állampolgárok előzetes regisztrációval olcsóbban juthattak belépőhöz. Így már sokkal elérhetőbb lett számunkra a verseny. Ugyan a többség még mindig külföldi, de tippem szerint már a versenyre látogató nézők negyede/harmada már magyar volt. Teltek a domboldalak és a lelátók. Később nekünk is lett egy petit Schumacherünk Baumgartner Zsolti személyében, aki miatt igen nagy tömegek indultak meg az ország minden tájáról.

(Baumgartner Zsolti és hazánk egyetlen pontja a Forma 1-ben, Indianapolis 2004)

Manapság érdekes módon már nem a németek, hanem a finnek vannak többségben, és a lengyelek is szép számmal érkeznek (holott Robert Kubica balesete óta nem versenyez, képzelhetitek mi lenne ha visszatérne). De a parkolókban a rendszámokat figyelve szép számmal akadtak horvátok, csehek, szlovákok és szerbek is. Szinte minden környező országból a térségben, kivétel a románokat. Persze sok az angol és az olasz is, valamint a németek is ott vannak a dobogón létszámot tekintve még mindig, de a helyzet más. Szerintem a németeknek már az ország és a Balaton sem azt jelenti mint régen (és most ebből a megállapításból kiderül komoly tapasztalatokkal bíró turisztikai szakember vagyok). Vettel sem Schumacher. A hétszeres világbajnok szerintem azért vált pár év alatt elképesztően népszerűvé a kilencvenes években, mert a forma 1-ben a németeknek korábban csak mellékszerep jutott. Az angolok, olaszok és a brazil versenyzők uralták a sportágat, sőt sógoraink részéről Nicky Lauda már háromszoros világbajnok volt, de a németeknek annyi jutott, hogy futamot rendezhettek. És jött Michael, aki amellett hogy egy nagyszerű, sőt zseniális pilóta volt, még német is, ezért Németország is Forma 1 nagyhatalommá vált, és a németek meghódították a világ pályáit. 1999-ben Schumi eltörte a lábát, és a szezon felét ki kellett hagynia, így a magyar futamot is. A kormány részéről állítólag válságstáb gyűlt össze, mert rettegtek attól, hogy a németek otthon maradnak és így is lett.

(SCHUMACHER)

Abban az évben elképesztően csökkent nem csak a hungaroring, de a Balaton és Budapest látogatottsága is. És ezt egy ember miatt. Mára sem veszett el a lelkesedés, de korántsem az mint régen. Egyik kollégám szerint közrejátszik az is, hogy Vettel osztrák csapatban versenyez, ezért nem szívlelik. Ebben nem vagyok biztos, de érdekes felvetés. A többi német versenyző pedig futottak még kategória. Bár Hülkenberg szerintem óriási tehetség, Rosberg is, de ő igazából finn, Sutil meg jókat tud bulizni kínai szórakozóhelyeken. 

Elérkeztünk a finnekhez. Elképesztő látni milyen jól érzik magukat hazánkban, szinte ma már a hazai nagydíjuknak tekintik a magyar futamot kétezer kilométerre a tavak országától. Mosolygósak, részegek , mindig jókedvük van, énekelnek és még a nagymamák is hoznak magukkal valami relikviát.  És mi ennek az oka? Hát Kimi Raikkönen. Egy élő legenda. Pályafutását, sikereit, aranyköpéseit nagyjából mindenki ismeri, ezért nem mennék bele részletesen, csak abba ami minket és a hazai versenyünket érinti. Idén kifejezetten rengeteg finn érkezett, sikerre éhesen, és a levegőben benne volt, idén Kimi csodát művel a ringen.

(A finn szurkolók egy tízezrede az idei futamon)

Nem szeretnék senkit sem statisztikákkal bombázni, de 2009 óta utolsó 38 versenyén  minden alkalommal célba ért (itt a két év ralizását nem számolom), ebből 35-ször pontot szerzett és három alkalommal győzött. Elképesztő figura, egy szabadelvű extravagáns lázadó, aki amellett hogy újságokból tudja meg éppen mit művelt részegen, a legprecízebb és az egyik leggyorsabb pilótája a mezőnynek. Egy igazi zseni, és egy rendkívül szórakoztató egyéniség akit nagyon lehet szeretni. A finneknek korábban is voltak világbajnokaik, Keke Rosberg és Mika Hakkinen személyében, de Kiminek köszönhetően manapság a skandináv országban már nem a jégkorong és a rali sztárok a legelismertebbek, hanem a száguldó szükszavú flegma srác.

(Kimi Raikkonen)

Idén már sikerült futamot nyernie az első versenyen, akkor kirajzolódott a Lotus óriási előnye a versenytempója, főként hőségben. Mivel mechanikai téren egy kifejezetten gumikímélő autót sikerült gyártani, mely ellensúlyozza azt, hogy a Renault motor nem olyan erős mint a Mercedes vagy a Ferrari, aerodinamikailag közel sem egy Red Bull, de a kiváló mechanikai tapadással bíró és gumibarát Lotus így versenyeken fel tudja venni a versenyt bárkivel. Hátránya, hogy nem tudják a lágy keverékeket pár kör alatt a megfelelő hőmérsékletre melegíteni, és ezért egy körön edzésen általában nem tudnak az első sorok közé férkőzni. De ugyanakkor ha a gumi felmelegszik, nem melegedik túl, kevésbé szemcsésedik, egyszóval az állapota stabil marad és kiszámítható, ezért a stratégiák kidolgozásában messze a Lotus mérnökeinek van a legkönnyebb dolga. Bár más csapatoknál is kiváló szakemberek dolgoznak, de környezeti tényezők változását kevésbé tudják eltalálni, ezért vagy óvatos versenyzésre utasítják a pilótákat mint a McLaren, vagy folyamatos kerékcseréket építenek a taktikába mint a Mercedesnél az év első felében. Így ezeknek a kombinációval a Lotusok a két rendkívül gyors pilótájuk révén rendszerint nagy hőségben versenytempóban nem csak felveszik a versenyt a Red Bullal és a Ferrarival, de le is nyomják őket. Persze tudom, hogy a világbajnokságot nem Lotus pilóta vezeti, ennek az az oka, hogy a Lotus hátránya az edzéseken visszaveti őket, így a forgalomban már kevésbé tudják üldözni a többieket az élbolyban. Ez a Hungaroringen ahol nehéz előzni óriási hátrányt jelent. Első sorból indulva állítom fél kört vernének bárkire! De a forgalom nem feltétlenül leküzdhetetlen. Ha van egy zseniális versenyző, aki amellett hogy a gumikat kíméli és az autót is, emellett intelligens agresszióval is társul a vezetési technika és ha úgy adja a helyzet, akkor képes egy kiállással kevesebbel teljesíteni a futamot, így előtte haladókat átugorva egy remek taktikai húzással bármely verseny végén megszorongathatja az élmezőnyt.

Idén emiatt vártam Lotus sikert, bár köztudottan Jenson Button szurkoló vagyok, de tudtam idén nem ő fog labdába rúgni. Pénteki edzésen ráijesztett mindenkire a Red Bull, Vettel és Webber is verte a mezőnyt, úgy nézett ki a ringen a régi szerkezetű kerekekkel és az idei gumikkal ismét azt látjuk a szezon hátralévő felében mint 2011-ben, amikor Vettel rommá vert mindenkit akit és ahol csak akart .De szombatra már érződött kezd feléledni a Lotus is, Grosjean komoly esélyekkel várta az edzést. Ne feledjük, Grosjean-nak tetszik a pálya, tavaly is a második helyről rajtolt és csak Kimi tudta legyőzni, igaz Hamiltont ő se tudta megfogni a végén. Ha akkor Kiminek nem kell magát átrágnia több versenyzőn, Hamiltonnak nem sok esélye lett volna.

(Lewis Hamilton idén negyedszerre nyert hazánkban)

Idén az edzésen Lewis talált valamit. Azt eddig is tudtuk az angol és a Mercedes elképesztően gyors az edzéseken, de versenyeken csak lefelé csúsztak körről körre a gyorsan elkopó gumik miatt. Hamilton legyőzte a jó napot kifogó Vettelt, Grosjean pedig hozta az elvárt szintet, míg Kimi szokás szerint nem tudott előre kerülni.

A verseny. Déli órákban indultunk, csömör szántóföldjein és földútjain eljutottunk a hátsó parkolókhoz, ahol óriási megdöbbenésünkre annyi autót láttunk mint korábban soha. Rengeteg rendező volt a helyszínen ( a pályától két kilométerre lévő elhagyott szántóföldről beszélek), akik betereltek minket egy üres helyre. És mindezt ingyenesen biztosították. Szokásos séta a pályáig, viszonylag gyors bejutás és megkezdődött a várakozás. Gondoltuk fél kettő előtt szokásos unalom következik, de hatalmas meglepetés ért minket. Hallottuk a helikoptereket repkedni, de egyszer csak egy fülsüketítő hangot hallottunk. A semmiből megjelent két Grippen vadászgép, és egy kisebb bemutatórepülést tartottak, többször is átszálltak a pálya felett elképesztő légi mutatványokat bemutatva a hangsebesség határán. Nehéz rá szavakat találni, nem tudom mibe került ez az 5 perces mutatvány, de köszönjük annak aki ezt kitalálta.

És végül eljött a boxutca nyitásának az ideje. Az autók sorban elindultak installációs körre. Ezt a kört a boxutca zárásáig akárhányszor megismételhetik, a boxba is visszamehetnek állítgatni az autó beállításain, de végül mindenkinek fel kell állnia a rajtrácsra. Negyed óráig mentek körbe, volt akik többször is, végül megkezdődött a visszaszámlálás. Mi meg elfoglaltuk a helyünket a célegyenesre ráfordító kanyar felett a dombon. Ezt úgy képzeljétek el, van a pálya, a bukótér, gumifal, korlát, kerítés, még egy kerítés, lelátó, mögötte szintén egy kerítés és ettől kétszáz méterre a domb teteje, ahol több ezren gyűltek össze. Ugyan közel 300 méterre van a pályától, de a célegyenes 80%-át látni ami rajt esetében előnyös. Ráadásul a magas domb révén a pálya igen nagy részét belátni. Segítette még, hogy a kanyar belső részén a boxutca beállónál a lelátóval szembe van egy kivetítő, amin többé kevésbé látni lehetett a közvetítést. Sajnos állóhelyeken nincs erre lehetőség, de ez is több mint a semmi.

Arra számítottam, Vettel ugyan a második helyről rajtolt, de a pálya belső, használatlan poros ívén.így megvolt az esély a Lotusos Grosjean előtt, hogy a harmadik helyről egy jó kiugrással lenyomja a németet. Ez nem jött neki össze, mert Vettel elég agresszívan védekezett.  A versenybe magába nem mennék bele részletesen, erre ajánlanám az f1hirek.hu-weboldal görbetükör versenyelemzését, mely minden futamot kielemez zseniálisan.

(a kép tavalyi felvételem, élőben azért nincs ilyen messze és jóval többet látni)

Néztük a rajt után ahogy elindul a futam, az első kerékcseréket még a dombon vártuk meg. Aztán elindultunk a pályához közelebb, mert onnan többet látni és a hang is sokkal erősebb. Sajnos a Hungaroring állóhelyei elég elhanyagoltak. Poros, koszos, bokros és nehéz jó helyet találni, ráadásul közlekedésre egy rossz minőségű 2 méter széles út szolgál. És mindezt úgy, hogy ahol árnyék van, onnan semmit nem látni, tűző napsütésben nehezen viselhető. De akit ez zavar, az maradjon otthon. Aki akarja az megoldja, de fontos hogy legyen mindig kéznél ásványvíz, vagy törölköző, melyeket újra fel lehet használni ha egy közeli vécé csapjánál kivárja a sort az ember. Ezen részén a pályának szerencsére két ilyen is található, bár amikor az ember meglátogatja a mosdókat, súlyos perceket veszít el a versenyből. A Hungaroring felső része egy lassú kanyarokból álló mikiegér szakasz, ahol szerencsére viszonylag közel van a kerítés, így a szurkoló szinte lelátó közelségben élvezheti a futamot. Szerencsére vagyok annyira rutinos, hogy tudtam éppen ki merre jár a pályán. Azt sejteni lehetett, Lewis Hamilton kiváló napot fogott ki, és ha hatszáz körös a verseny, akkor sem éri utol senki.

Verseny végén a befutó miatt visszamentünk a dombra, majd meglepetésemre Kimi Raikkonen volt már a második, Grosjean pedig a harmadik. Később megtudtam a franciát megbüntették, de fogalmam sem volt arról Kimi hogy került a második helyre. Tapasztalataim ellenére bevallom, benéztem. Végén összekevertem a két Lotus autót. Később a tévében megnézve a futamot minden összeállt. Szóval nyert Hamilton, Vettel pedig nem tudta megfogni az egy kiállással kevesebbel versenyző taktikus finnt.

Aztán következett a rohanás. A verseny végén hazánkban beengedik a szurkolókat a pályára, miután az összes autó beért a boxutcába. A pályára az állóhelyről egy magas kerítésekkel leválasztott ötven méteres szűk helyen indul el több ezer ember. Vannak akik a verseny felénél beállnak a sorba, hogy ne maradjanak le semmiről. Én szépen nyugodtan beálltam a sor végére utolsóként, két perc múlva vagy háromszázan álltak mögöttem. Itt fel kell készülni mindenre, észnél kell lenni és figyelni a másikra. Szerencsére a forma 1 rajongók nem futballhuligánok, ezért igen kulturált volt a tömeg. Ráadásul focidrukkereket nem láttam, valószínűsítem kint tüntettek, mert a jegyhez meg kell adni az adatokat. Legalább senki nem kapott defektet a pilóták közül egy behajított görögtűz miatt, és a kerítésre sem mászott fel senki.

(elviselhető tömeg)

Aztán egyik pillanatról a másikra, hering módjára elkezdett vinni a tömeg. Nekem ez nem volt újdonság, ezért tudtam elég csak egy helyben maradni, a lábam úgy sem ér le. Aztán a tömeg bevisz a pályára, ahonnan a célegyenes ráfordítóban el lehet kezdeni rohanni. azokat viszont nem értem, akik beérnek és sétálgatnak a dobogó felé. Ők tudják. A Himnuszokra értem oda, szinte teljesen a boxutca faláig eljutottam és közelről láthattam a dobogósokat pezsgőt locsolni és interjút adni. És Kimi Raikkonen. Elképesztő volt, hogy Vettelt és Hamilton szinte csak megtapsolták (előbbinél nem tetszést is nyilvánítottak pár ezren), de amint Kimi díjat vett át vagy adott interjút, emberek tízezrei őrjöngtek. Egészen elképesztő volt. Aztán végül mindenki bement a hűvös sajtóterembe, így számunkra véget ért az idei futam. Az egyik kivetítőn a célegyenesben még megnéztem a verseny összefoglalóját, majd elindultunk haza.

(A legnagyobb fanatikus)

Amikor közel százezer ember indul el, ott bizony türelmesnek kell lenni. 20 perc alatt visszaértünk a parkolókhoz, és a látvány elképesztő volt. Több ezer autó, mint valami bivalycsorda nagy port kavarva indult el a földes utakon a semmi közepén, aztán szépen sorokba rendeződve haladtak tovább. Az amúgy 5 perces utat megtenni közel negyven perc volt, de mindenki türelmesen várt, mert párszor percekre beragadt a forgalom. Aztán szokásos csömöri úton visszajutottunk Budapestre hatalmas élményekkel idén is.

A Hungaroring szerződését idén 2021-ig meghosszabbították, aminek mi rendkívül örülhetünk. Puskás, gulyás, Balaton és Budapest mellett bárhol jár a világban hazánk fia, országáról az ötödik szó ami külföldieknek eszébe jut Magyarország hallatán, garantáltan a Hungaroring lesz és erre büszkék lehetünk.

Hát ilyen volt a 2013-as Magyar Nagydíj, jövőre ugyanitt!

 

A Hungaroring érzés

Nyár van és forróság. Ha van is árnyék annak minden centiméterére jut egy részeg finn, aki két üres heineken műanyag söröskorsó mellett néha üvölt egy kiniijenkőnenjajadáá-t. Az év egyik garantáltan legmelegebb napja az a vasárnap évről évre. Nagy séta előzte meg a látogatásunkat. Árnyékos parkolóhely keresését érdemes feladni,  mire találunk addigra rájövünk jöhettünk volna otthonról akár gyalog is. Marad a szántóföld a tűző napon, hazafelé inkább szellőztetünk egy jó fél órát indulás előtt, még ingyenes is. És elindulunk a mezőn, majd parkoló autók sora, végül dugóban araszoló zászlót lengető EU-s rendszámú autók százai mellett haladunk a cél felé. Még szerencse, hogy évtizedek alatt kiismertünk egy titkos utat Csömör felől. Megérkezünk a betonfalhoz, ami mellett tovább gyalogolunk. Első kapu nem nekünk van fenntartva, második kapus sem. Sebaj! Nem probléma ha oda megyünk ahova a jegyünk amúgy is szól. Bár még vagy két kilométerre van, de mi csak beleolvadunk a hömpölygő tömegbe. 

Lakókocsik és sátrak végtelenje mellett haladunk el, sörsátrak árnyékában meghúzódnak azok akik ráérnek. A tömeg megtorpan, egyik piros sátras vízpermetes sátor árnyékában egy fürdőruhás nő táncol egy ketrecben hangos zenére. De ez most kit érdekel egykét „nemtudomholafrancbanvagyokdeezjó” mentalitású részeg osztrák rokker kivételével? Majd a tömeg egyszer csak megáll, egy nagy felipe masszává alakul és kordonok közt bearaszolunk egy hatalmas völgybe a dombok közé. Névre szól a jegy, de egy timbuktui hatgyermekes asszony is lazán átjutna a biztonságiakon az én belépőmmel. 

Beértünk, az ember a cipő orrától a derekáig poros és koszos, az orra a felkavart portól olyan gondolatokat szül, hogy bárcsak anno korábban vezették volna be a teniszmeccseket kábeltévén mint ezt. Domboldalon a fűben próbálok keresni olyan felületet, amelyre az otthonról hozott párnára rá tudok ülni, amíg el nem hagyom valahol. Távolban látni egy kerítést a vonuló vagy álldogáló tömeg mögött, és még messzebb egy keskeny üres betoncsík, de minden szem azt pásztázza.  A részeg finnek moraját néha megtöri egy fel-alá röpködő helikopter, jelezvén hamarosan valami fontos dolog történik. Hamarosan. Órára pillantva még két teljes focimeccsnyi idő van hátra, de az ember vár. Vár mert tudja megéri. A hátizsákban a fóliába csomagolt kóla és ásványvíz még hideg, a szendvicseket megettük, ezért egy sörsátorban hagyjuk, hogy teljen az idő. Egy sör és egy virsli belefér, ára nem vészes, maximum idén egy nappal kevesebbet nyaralunk. A finnek lazábbak, ők egy Seychelle-szigeteki nyaralás árának megfelelő sört locsolnak szét vagy hagynak az asztalon. 

És egyszer csak valami megmozdul, valami történik. A boxutca épülete talán két kilométerre van, de határozottan érezni valamit a levegőben. A közönség hangja elhallatszódik a főtribün felől és a távolból is jól kivehető berregések sorozata kezdődik. Egyre több és egyre hangosabban. Majd végül a berregést felváltja a sivítás, az a hang, ami mellett az ember órákig is tudna relaxálni.  Mindenki feláll, mindenki megissza a maradék pár korty sört (a finnek kiöntik) és a kerítések mentén pillanatok alatt emberek hosszú lánca gyülemlik fel. 

Installációs körre elindulnak az első autók, próbálunk nézni a fejek közt, de ha nem is látunk sokat mindent hallunk. Sorba jönnek az autók, pillanatok alatt elszáguldanak mellettünk. Sorban mondom a neveket ki kicsoda, de ezt csináltam már hatévesen is. Mansell, Senna, Berger, Prost, Patrese, Capelli, Piquet, mindenkit felismertem. Évek során eljutottam Hillen és Schumacheren át Vileneuve-ig, Hakkinenig, Irvine-ig, Webberig, Alonsoig, Sergio Perezig vagy akár Chiltonig. Tudom vannak akik egy Marussiát sem tudnak megkülönböztetni egy Ferraritól, de ez nem is számít, az élmény enélkül is teljes, a többihez hozzászokik az ember. 

A gépek csak süvítenek, mindenki tudhatja a tévéből is hogy szól egy forma 1-es autó hangja, de csak az tudja igazán aki hallotta is élőben. Ez nem ég és föld, ez föld és egy másik naprendszer. Van egy dolog amivel ki lehet kergetni a világból, miszerint nem érdemes kimenni a versenyre, mert a tévében többet látni. Tényleg, a tévében sokkal többet látni.  Van barátok közt, éjjel nappal Budapest, fókusz és frizbi stb. És minden nap, minden héten! De ezt mi halandók évente egyszer hallhatjuk, kitartóbbak három napig is akár, de egy percét se cserélném el semmire. És nincs megállás, még jönnek, még mindig, és hosszú percekig csak száguldanak. És ez csak installációs kör, amit azelőtt tesznek meg mielőtt felhajtanának a rajtrácsra. De aki addig nem tudta mire számítson az innentől alig várja, hogy kezdődjön élesben. Fél óra csend, készülődés, utolsó simítások.

 Felmegyünk egy dombra, ahonnan rálátni a célegyenesre, de igazából a fél pályát belátni ahogy kanyarog a dombok közt.  Bár a tévében az egész pályát látni valóban, de nem akarok meggyőzni senkit ha eddig sem tudtam volna. Messze vagyunk az aszfaltcsíktól, de a rajt pillanatait nem mulasztjuk el, még lesz közel két óránk nézelődni a pályához közelebb is. Vannak akik a célegyenesben a boxokkal szemben fedett lelátón szinte testközelből követik az eseményeket, ha valamiről lemaradnának arra ott a kivetítő. Nekik a kurva anyjukat. De nem irigykedünk, mi is látjuk ugyan azt csak távolabbról. A szerelők hada egyszer csak elkezd félrehúzódni, a fények kialszanak és kezdődik a bemelegítő kör. Mindenki rohan a pályáról a boxutcába, mert már nincs sok hátra. Lassan megteszik azt az egy kört, gumikat melegítve kóvályogva a pályán, de a hang így is mennyei. 

Felsorakoznak a rajtrácson, majd csend és halk berregés, mindenki vár hogy mind a 20 pilóta elfoglalja a helyét. A fények kialszanak és elszabadul 15 ezer lóerő, hatalmas porfelhő, de látni ki hogy helyezkedik. Látni ki kanyarodik először, ki az aki ütközött vagy akadt problémája az első kanyarokban. Távolban kanyarog  mezőny és jönnek egyre közelebb, kanyarról kanyarra közelednek, majd megérkeznek hozzánk. A tömeg extázisban, a finnek is felébrednek. Csak nézzük távolról és még mindig képtelenek vagyunk elhinni igaz amit látunk. Ezek a kis matchboxok a távolban elképesztő zajjal mennek körbe-körbe, támadják egymást, elfékezik magukat, határokon zúznak a rázóköveken keresztül. Pár kör a dombról, megvárjuk az első kerékcserét, kiváncsiak vagyunk ki hogy taktikázik. Utána elindulunk közelebb. Egy egyenes végén hatalmas tömeg van, kifékező pont egy lassú jobbossal. Nem férünk oda, de halljuk ahogy a visszaváltások során minden másodpercben hanggránát erejű robbanással váltanak vissza alacsonyabb fokozatba. 

Nekem a kedvenc helyem, a 10. és a 11.-ik kanyar kombinációi. Padlógázos balos és egy gyors jobbos. Régebben itt egy lelátó volt amit elbontottak, ezért állóhelyek közül itt kerülni legközelebb a pályához, hely meg van bőven. Felfoghatatlan sebességgel száguldanak el mellettünk, kiszakad a dobhártyánk, de érzés leírhatatlan. Nem sokat lehet felfogni a látványból, de szakértők így is tudják követni éppen ki halad el, ki vezet, kit köröznek le, ki járt éppen a boxban, vagy éppen ki tűnt el e mezőnyből olyan oknál fogva amiről fogalmunk sincs. De azt megnézzük utólag felvételről, mert ott többet látni. 

70 kör és másfél óra száguldás a közönségtől 20 méterre. Kétszáz feletti sebességnél pár másodperc míg elhaladnak előttünk, de jön a következő és a következő, és a következő. Megunni? Ugyan már! Ha a Forma 1 24 órás lenne mint a Le Mans, akkor sem hagynák ott a helyünket öt percnél több időre. Az idő repül, nem lehet tudni mikor lesz vége a futamnak, csak sejteni lehet. Majd a pálya kissé elhalkul és a sportbírók kihúzódnak a pálya szélére zászlót lengetni a győztesnek. Vége van a versenynek, hatalmas ováció a győztesnek és a kedvenceknek a közönség tombol. Mi csak most kezdünk el versenyezni. Gladiátor harc alakul ki, egy ötven méter hosszú tíz méter széles átjárón be lehet jutni a pályára. Tömegnyomor, ha 5 méterrel állsz előrébb vagy hátrébb, azon múlik, hogy száz méterről látod a dobogósokat pezsgőt locsolni vagy háromszázról. De nem érdekel, küzdünk, célegyenesben lefutunk mindenkit. Hatalmas tömeg gyűlik össze, több ezer zászló és több tucat országból érkezett rajongók ezrei vesznek körbe. A pezsgőlocsolásra érünk oda, melyet eleinte csak messziről látunk, de ezeket a pillanatokat se mulasztanánk el. Igaz a tévében ebből is többet látni. De a gyorsabbak oda érnek az interjúkra, melyeket utóbbi években már a dobogó mellett készítenek. Látótávolságon belül a versenyzők, olyan emberek akikhez közelebb kerülni földi halandónak szinte elképzelhetetlen, de ennyivel is megelégszünk. Ha a versenyzők elhagyták a pódiumot, pár perc sorbanállással a boxutca plexifalán keresztül meg lehet nézni az autókat. Bár koszosak és több helyen sérült a kasztijuk, de gyönyörűek egytől egyig,és össze sem hasonlíthatóak azokkal amiket plázákban vagy egyéb helyeken állítanak ki.

A tömeg oszlik, egyszer csak véget ér. Mindenkit készít egy utolsó képet a betonon, majd  a tömeg elkezd kifelé kullogni. Egy évet kell várnunk és újra átélhetjük ezt a csodás élményt. Fél óra séta után kiérkezünk az autóhoz, fél óra szellőztetés és indulunk haza, hogy feldolgozzuk azt az élményt amit ez a csodás sport ad nekünk évről évre.