Sziasztok!
Ígértem egy vlogot a 4 napos horvátországi WRC-ről. Nem minden élményt illetve érdekességet lehet átadni egy videóban, ezért bátorkodtam írni egy élménybeszámolót. Az itt leírtak természetesen a vlogban is benne lesznek, csak hát ott az idő korlátaja nem enged meg mindent kifejteni részletesen.
A 4 nap alatt öszesen 11 gyorsaságira jutottunk ki, nem volt mindig izgalommentes, de azt hiszem kimaxoltuk. Kommentbe teszek azért egy kis ízelítőt is 2 másodpercben. :)
Rally Croatia 2026 - Előzmények
Korábban kétszer is jártam itt WRC-n, de akikkel eddig utaztam ők sajnos ilyen-olyan dolgok miatt most nem érezték prioritásnak a versenyt, így magamra maradtam. Végül itt a csoportban megláttam egy lehetőséget, amire azonnal lecsaptam. És milyen jól tettem! Így minden készen állt egy visszatérésre Horvátországba. Izé, horvátH-ba. :D
Két fekete öves, több évtizedek óta rallyért élő és haló útitársammal szerdán találkoztam először, előtte Messenger csoportban ment forródróton a tervezés. Én mellettük maximum citromsárga öves rallys lehetek, 2 WRC, 1 ERC és pár OB verseny után, de komolyabban 2023 óta érdeklődöm jobban az ágazat iránt. Valahol el kellett kezdeni. :) Persze azért főleg a kétezres évek elején képben voltam WRC-vel, de annyira még nem kötött le. Csak a Colin Mcrae Rally. :) Szóval ha egykét kifejezés vagy megfogalmazás lehet nem túl autentikus, azt nézzétek el nekem.
Eljött a utazás napja, így szerda délután kapott fel az aktív rally versenyző Botond, akivel elindultunk Sántosra Cagiékhoz. Ott egy éjszakát töltöttünk, de nem volt sok alvás, hajnali ötkor már indultunk is a Shakedown-ra.
Shakedown
Úgy négy óra autópálya és kb. fél óra falusi utakon történő utazás után megérkeztünk Trnovica nevű kis faluba. Előtte elhaladtunk a Grobnik Autodrom mellett is, ahova Zágrábból költözött át versenyközpont a motorhome-okkal (időbe sajnos nem fért bele a megtekintése). Ahogy közeledtünk, egyre több mikró és lakóbuszt láttunk, majd Trnovicában nagyítóval kellett keresni a parkolóhelyeket. Csütörtök és shakedown ellenére azért szép számmal gyülekeztek. A parkolást szűkösen de meg tudtuk oldani mindössze 300 méterre a célvonaltól. Amúgy a település nagyon bájos volt, kis patak folyt keresztül rajta vízessésel, kicsi kék híddal. Pár ház és kis utca mellett elhaladtunk, átmentünk egy mezőn, majd a célvonalnál találtuk magunkat. Nyilván ez nem egy hardcore Rally fan hely, ezért elindultunk felfelé a hegy oldalában a fák alatt. Baromi meredek volt, plusz vittünk magunkkal táskát, fellépőt és széket is, szóval egy kisebb csúcstámadásként éltem meg. Fent már nem volt gond miután újra kaptam levegőt. Egy viszonylag lassabb jobbos-balos kombinációban foglaltunk helyet egy beton építményen. Úgy körülbelül 50-en lehettek a kanyarnál, egyik fele beton falon egy árok felett, másik fele fent magasan a fák között talált magának helyet. Egy igazi kelet-európai találkozó volt, voltak helyiek, csehek, magyarok és lengyelek is, akiknél már egy órás várakozás után is kiakadt a kurwa számláló. Itt egy idősebb úré volt a biztonsági szerep, nagyon-nagyon kedves és figyelmes, együttműködő volt végig, nem fújta egyfolytában a sípot mert valaki hozzáért a szalaghoz vagy át akart rohanni a pályán üresjáratban.
Ha jól tudom a 3 cica bábút magyarok tették ki a kanyarba, hát azért óriási pacsi jár Nektek. :)
Gyorsan telt az idő, nem kellett sokat várni és már jöttek is sorba a várva várt csúcskategóriás autócsodák. Első körben számomra a Fordok hangja hatott brutálisnak, hangosabbak voltak mint a két szakosztály riválisaik, bár a többiek hangja is nagyon adta. A Ford hangja gázadásnál volt fenomenális, a Hyunday visszaváltásoknál recsegett robogott betonszaggatóan, a Yaris meg a kettő ötvözete. Utána jöttek a WRC 2-es autók. Itt a Yaris volt messze a legjobb hangzásban. Már itt feltűnt ami egész hétvégére érvényes volt, a Lancia sokkal halkabb, szinte csak az utolsó pillanatban lehetett őket meghallani. Ennek ellenére tempójukkal nem volt gond. Végül jött a WRC 3 is, de őket általában kevesebben nézték végig egész hétvégén, utána elindultak a nézők másfele nézelődni egy jobb kilátás reményében.
Az első pár órát itt töltöttük, majd szünetben odébb mentünk egy balos visszafordítóhoz, amit egy körülbelül 100 méteres lejtős egyenes előzött meg. Az egész kanyar egy nagy katlan volt hatalmas meredek erdővel körülvéve, itt már több százan voltak mindenfele szépen elosztva. (a krosszmotoros mit szerencsétlenkedett annyit a hegyoldalban?:D)
A kanyarbejárat külső ívén egy kétméteres kőfalon helyezkedtünk el, ahol konkréten annyira szűken ültünk egymás mellett, hogy nem mertünk felállni mert közvetlen alattunk mentek az autók, szinte meg tudtuk volna őket érinteni minden túlzás nélkül. Na de baromira megérte, egész rally legjobb helye volt számomra. Közepes tempóval érkeztek egy lassú visszafordítóba, de a közelség miatt fenomenális érzés volt ennyire extrém közel lenni WRC autókhoz, nemhogy távcső kellett volna hozzájuk. Aki járt a Central Europen Rallyn, az tudja miről beszélek. Ez a koradélutáni egy-másfél óra hihetetlen gyorsan telt, hatalmas élmény volt, de mivel szűk helyen ültünk baromi kényelmetlen is, ezért az utolsó fél órát már nem vártuk meg. (WRC már nem is jött egy ideje).
Elindultunk az autóhoz, majd a szállásunk felé vettük az irányt. Fél órás kitérővel elmentünk a másnapi SS1-et feltérképezni Slum faluhoz, megnézni mi várható. Még semmi nyoma nem volt a másnapi versenynek, majd folytattuk az utunkat a szállás felé. Mindhárom éjszaka máshol szálltunk meg, az első éj volt a legjobb. Egy kedves idős hölgytől foglatunk egy nagyobb apartmant, akivel közös nyelv nem volt meg, és az adatainkat sem szkennelte hanem felírta egy kockás füzetbe (:)) de közben be tudtunk pakolni. Tágas apartman volt sok ággyal, nagy konyhával és fürdőszobával. A különlegességét a dekoráció adta, mivel a hölgy lánya festőművész, így mindenhol a képei lógtak a falon. Kis levezetés és tervezés megvolt, másnap elég volt csak (!) hatkor kelni.
A rally I. napja
SS 1/5 Vodice - Brest 1/2 (14,12 km)
Időben keltünk és egy órás készülődés után elindultunk Slumhoz, ami úgy 50 perces utat jelentett. Itt már azért érződött hamarosan kezdődik a verseny. Jó sok parkoló autó állt már az út szélén és gyülekezett a tömeg is. Mi majdnem a szalagig mentünk ahol sikerült leparkolni 100 méterre a jobbos kanyartól. A Vodice - Brest gyors 14 kilométer hosszú, a cél előtti utolsó kanyar egy lassú jobbos visszafordító, egyik oldalon erdővel, másik oldalon bozótossal volt övezve ahol a szurkolók is álltak. Mi úgy 6 méterre álltunk a szalagnál csak pár bokor zavarta a kilátást. A jó magyar botanikusok már itt nekiálltak a flóra átszabásához ollóval és kicsi kézifűrésszel, amit a tömeg éljenezve fogadott. A jó híres magyar kertészek! Megérkezett a szokásos felvezető klasszikus Subaru Impresa, ezzel hivatalosan is elkezdődött a rally.....és utána hosszú érthetlen csend. Csak percek múlva derült ki, a közönségkedvenc Solberg "elakadt" a Toyotával. Nagy volt a döbbenet, hosszú várakozás, majd úgy 10 perc múlva megjelent az égen végre a helikopter és már hallani lehetett az első Toyota Yarist. Nagy sebességgel jöttek jobbról, előttünk satu, majd a lassú jobbos után eltűntek a fák mögött a cél felé robogva utánuk a helikopterrel. Ez olyan élmény amit egyszerűen át kell élni élőben, nincs az a videó ami visszadja lehet bármilyen jó kamerával is felvéve. Aztán jöttek szépen sorban ahogy kell. Mivel feszített volt a tempó, így mindig azt mondtuk ha lemennek a WRC-k és elmegy a két Lancia, mi száguldunk is a következő gyorsasági helyszínére.
SS 2/6 Lake Butoniga - Motovun 1/2 (13,78 km)
Szerencsére itt sem volt több 50 percnél az utazás, parkolás nagyon közel meg lett oldva. Itt is erdő szélén volt a szurkolói zóna úgy a gyors közepe tájékán. Itt már rengetegen voltak a kanyar körül, sokkal nagyobb érdeklődés volt erre a gyorsra mint az előzőre. Előttünk az erdőből megjelentek fák közül az autók egy lejtőn lefelé, murvás balos visszafordító és kigyorsítás. Egész látványos volt, viszont tényleg rengetegen voltak így a fellépővel is nyújtózkodni kellett. Látványban jó volt, de még jobb élmény lett volna ha csak fele ennyien vannak. De hát ez ilyen. Mivel mindig rohanásban voltunk így nem mindig volt időnk megtalálni és elfoglalni a legjobb helyeket. De azért szerencsére sokszor sikerült. :)
SS 3/7 Beram - Cerovlje 1/2 (23,78 km)
Szokás szerint száguldottunk tovább a következő gyorsra, ami egy kisebb falvon haladt keresztül. Parkolás itt volt a legneccesebb, mert zsúfoltság miatt szálkásan fértünk csak belógva egy üres telekre, de megoldottuk. A helyi lakók nézelődtek mit csinálunk, de nem szóltak bele szerencsére. Évente egyszer kibírják. Még az előző Rally Croatian ébredtünk arra egy mező közepén, hogy helyi parasztok rugdossák a sátrunkat, itt szerencsére erről nem volt szó. Emelkedőn felbaktattunk és elindultunk kifelé a faluból az erdő irányába ahol helyet foglaltunk a fák között, úgy 4 méterre a pályától egy kisebb domboldali töltésen. Itt is sokan voltunk, de mindenki kulturáltan elfért, még a bírói autó is elhaladva bemondta thank you, thank you! Bár igazából mindenhol szerintem szabályoknak megfelelően viselkedtek a szurkolók, szóval értelmetlen cseszegetés nem volt jellemző.
A látvány itt is iszonyat jó volt. Faluból kijövet az emelkedő végén egy hajlított nagy tempójú kis jobbos törés kanyarcsúcsponton, majd előttünk elhaladva továbbszáguldottak az erdő felé. Egyértelműen ez a helyszín volt a nap fénypontja. Szokásos megvárása a Lanciáknak, majd szaladtunk az autóhoz és a következő gyorsra, ami a tengerpart közelségében volt már.
SS 4/8 Učka 1/2 (11,75 km)
Elérkeztünk az utolsó gyorsaságihoz, amire jó hogy időben elindultunk mert végig kellett haladni a Rijeka alatt/felett futó autópályán, ahol azért volt dugó. Megérkeztünk és parkolás szempontjából nagyon gáz volt, a szalaghoz közeledve vagy 8-10 autót hagytak az út közepén a meredek erdei úton, mi is nagyon kicentizve félig oldalasan tudtunk csak megállni egy Octavia és egy fa között. De legalább nem kellett messzire menni itt se. A gyors Rijeka külvárosában volt a hegyen, fák között egy kb 100 méteres szakaszt láttunk ahogy nagy sebességgel a lejtőn száguldottak el előttünk. A tempó itt volt a legnagyobb, de a hegyi tengeri panoráma mellett sem nyűgözött le. Persze ez túlzás, inkább azt mondom a két nap alatt láttunk már sokkal jobbat. Megvárhattuk volna végét, de mivel 200 kilométert kellett visszautaznunk Karlovácba a másnapi gyorsok közelébe, így 4-5 RC2-es után el is indultunk.
2 órás út után már éjjel fáradtan megérkeztünk Karlovác városába, ahol egy panelház I. emeleti lakásán aludtunk úgy 30 négyzetméteren. Már annak is örültünk, hogy az idióta számozás ellenére megtaláltuk a házat. Nem volt se nagy, se kifejezetten kényelmes, de mivel tényleg csak aludni mentünk így ez nem számított, arra tökéletesen megfelelt. Amúgy előző horvát rallykon Karlováchoz közel Novigrad Na Dobrinál volt a legjobb gyorsasági, a híres Vár hajtű, és a híd a Dobra folyón. Érthetetlen módon ezt kivették idén, pedig ott volt rendes tér meg szurkolói zóna ahol ment a party egész nap.
A rally III. napja
Magának a napnak az volt a különlegessége, hogy a gyorsasági szakaszok sorrendjét megfordították a 2. körre, így amelyik gyorsaságin kezdtek, azon is fejezték be. Tehát nem két kört tettek meg 4 szakaszon egymás-után ugyanabban a sorrendben. Ennek az volt az előnye, hogy az SS 12/13 egymás után volt napközben, ami logisztikailag rendkívül előnyös, majd innen haladtak visszafelé.
SS 10/15 Ravna Gora - Skrad 1/2 (10,13 km)
Ez az a pálya, ami a rajt után áthalad az autópálya alatt és egy nagy murvás területen keresztül halad tovább az erdő irányába. Időben érkeztünk és itt szerencsére nagy volt a parkoló is, annak ellenére hogy első gyors volt aznap elég sokan voltak, köszönhetően az autópálya melletti lokációnak. Viszont baromi hideg volt, még hó is volt a fák alatt. Mi egy murvás emelkedőn álltunk úgy 20 méterre a pályától. Nagy sebességgel jöttek végig, kis törés csúcsponttal és utána egyenes a fák felé. Az is nehezítette, hogy egy 40 centis farönk is volt az út mellett. Ami előnye volt a helyszínnek az a nagy tempó, valamint egy jó 250 méteres szakaszt be lehetett látni. Nem volt a kedvenc gyorsom, de rossznak semmiképpen sem nevezném. Majd Lanciákat megvártuk és rohantunk is tovább.
SS 12/13 Pećurkovo Brdo - Mrežnički Novaki 1/2 (9,11 km)
A gyors egy nagyon kedves falucskában volt megtalálható dimbes-dombos pályán, ahol a helyiek is kifejezetten együttműködőek voltak. Beállhattunk a kertbe a füves területre, szintén kertekben a kerítés mögül tudtuk nézni karnyújtásnyira az autókat. Ráadásul itt már hét ágra sütött a nap, és meleg is volt. Hátránya, hogy ide volt a legmacerásabb eljutni lezárások miatt. Hosszú végtelen kanyargás előzte meg kis hegyi utakon. De természetesen ez a gyors volt a nap fénypontja, a templom utáni ugrató bejárta a közösségi médiát is. Ugyan az ugrató vagy 100 méterre volt tőlünk de szinte mindenhonnan jól rá lehetett látni, és egy jó 300 méteres szakaszt láttunk be. Balról érkeztek a lejtőn az ugrató felől, majd egy lassabb jobbos után eltűntek a házak között. Rengetegen voltak, de mivel az egész faluban szét tudott szóródni a tömeg (respect az itt élőknek a nyitottságot), így egyáltalán nem volt zavaró. Lement az első kör, majd egy jó 45 perces várakozás után jött is a következő. Itt végre tudtunk pihenni, nem kellett egyik gyorsról száguldani át a másikra. Persze mire lement a 2. kör, utána száguldottunk is vissza a nap első gyorsasági helyszínére (ami érthetően az utolsó is egyben). Egy jó másfél órás hegyi úton értük el az autópályát. Olyan érzésünk volt, itt nem nehéz rally pályákat találni, az egész városban nincs egy 100 méteres vízszintes egyenes szakasz, csak folyamatos kanyar és lejtők és emelkedő. :) Mivel Botond aktív rally versenyző otthon, így nagyon élvezte. Én a hátsó ülésen azért eleinte nehezen viseltem és kapaszkodtam végig, de idővel megszoktam. :) Na jó, néhány előzésnél jajjgattam és könyörögtem az életemért. :D
SS 10/15 Ravna Gora - Skrad 1/2 (10,13 km)
Elértük az autópályát is vissza is értünk a nagy murvás gyorsaságira ahol reggel kezdtünk. Állunk sorban az autópálya lehajtónál a kapuknál, majd egy rendőr int álljunk meg ne hajtsunk be a kapuhoz. Nem értettük miért szívat minket, így kis ki volt centizve minden perc, és bár közel voltunk a gyorsaságihoz nagy volt a sor, valamint 20 perc volt hátra kezdésig....
Majd egyszer csak a semmiből óriási morajlás és elhaladt mellettünk Evans a Yarissal. Az egész autó is beleremegett amiben ültünk. Szépen oda hajtott előttünk a kapuhoz, majd kilőtt a gyorsasági felé. Legalább tudtuk mi is még időben vagyunk. Amúgy autópályákon többször is öszefutottunk rally autókkal, volt hogy állt a sor és mellettünk elszáguldott egy WRC a leálló sávban, na az úgy pár ezres fordulaton is meredek volt. :)
Ugye a reggeli szakaszt nézhettük ismét újra, csak másik oldalról és végre napsütésben. Én közelebb mentem az autópályához, ahonnan egy alagútból kitörve száguldottak el előttünk. Minden a szokásos volt, leszámítva, hogy a jobbos törés egyre jobban koszolódott és az egyik RC2-es Skoda meg is csúszott vagy kétszázas tempónál, meg is forgott. A porfelhőben nem nagyon láttuk a végét, de tovább tudott haladni csodával határos módon. Leszakadt egy elem az autóról amit egy berohanó szurkoló felkapott. Óriási ováció a közönségben. Majd utána futott egy biztonsági hölgy, aki elvette tőle. Meg is kapta a nagy fújolást. :D Ezt elmagyarázza valaki mire volt jó? Egy ilyen relikvia csodaszámba megy. Na mindegy. Utána pár perccel egy másik srác berohant a pálya mellé és felkapva ugyanazt a leszakadt darabot elrohant az erdő felé, utána a biztonsági hölggyel. Hatalmas ováció, mindenki szakadt a nevetéstől. És érdekes módon fél perc múlva együtt sétáltak vissza oda ahonnan felkapta, de már a hölgynél volt újra. Vicces jelenet volt.
Itt megvártuk a végét míg elment az összes autó, majd elindultunk a szállásra egy kisvárosba ami hegyi utakon egy órába telt, koraeste már naplementében. Már túl voltunk 3 napon, folyton rohannunk kellett gyorsról-gyorsra és alig tudtunk aludni, szendvicseken éltünk amiket előző este készítettünk. Ráadásul sehol se fért bele még egy meki sem, így már bármit megadtunk volna bármilyen főtt ételért egy étteremben. Természetesen az út során egyik faluban sem láttunk se éttermet, se boltot. Este megérkeztünk a kis városba, aminek a központjában találtunk egy helyi street foodot, de étteremnek is tökéletesen megfelelt. Olyan bőséges sült kolbászos tarjás csevapcsicsát vacsoráztunk, hogy teljesen tele lettünk. Új erőt adott a Rally 4. és egyben utolsó napjára. Végül komótosan jól lakva elértünk a szállásra, ami egy több szobás apartmanházban volt megtalálható. Nagy volt a szobánk, kályhát is begyújtották nekünk és az ágy is kényelmes volt, így nagyon jóllakottan tértünk nyugovóra. Hogy másnap hajnali ötkor ismét csapassuk tovább!
A rally IV. napja
SS 17/19 Bribir - Novi Vinodolski 1/2 (14,17 km)
Szokásos 5 órás kelés, gyors reggeli, pakolás és a hűvös időben elindultunk vissza a hegyekbe déli irányban. 1 órás út az autópályán, negyed óra autóút, majd lekanyarodva a hegyi erdei murvás utakon mentünk tovább. Volt ahol egy terepjáró is szenvedett volna, de át rágtuk rajta magunkat. Végre újra beton úton haladtunk amikor az erdő közepén megláttunk pár parkoló autót, gondoltuk közel vagyunk. Ami viszonylag igaz is volt mert 700 méterre volt a gyors, viszont korábbi erdei vihar hatalmas fákat tépett ki a földből amik keresztbe álltak az úton szét terülve. Azért kisebb akrobatikával gyalog nem volt lehetetlen átjutni rajtuk.
A 700 méter távot kisebb akadálypályán úgy 20 perc alatt tettük meg. Hozzáteszem tájkép szempontjából ez a hegy volt a legszebb, a fák, a sziklák, a kilátás, minden. Végül megérkeztünk a hegy csúcsán lévő balos kanyarhoz, amelynek az útépítésénél egy hatalmas sziklát hágtak ketté, így mindkét oldalon hatalmas sziklafal vette körül. Belső íven 10 méteres szakadék, tetejére is csak páran mertek felmászni, a mi oldalunk azért kicsit mászó barátibb volt.
Külön megjegyezném itt volt a legidegesítőbb security, mindenkivel kötekedett már másfél órával a kezdés előtt is. Na de erre még visszatérek.
Reggel 8 körül el is ment a Subaru és elkezdődött a rally utolsó napja. Egy olyan 100 méteres szakaszt láttunk be ahol a sziklák közül megjelentek az autók, majd közepes sebességgel haladtak tovább. Nem volt kifejezetten látványos, de legalább közel álltunk több méteres magasságban.
Miután elment az összes autó, a hétvége 10. és egyben utolsó gyorsaságiját vártuk úgy másfél órával később. Úgy voltunk vele, a végére legyen már valami csattanó, keressünk valami zoral helyet. Amikor nem figyelt a security elindultunk lefelé és úgy 400 méterre találtunk az út szélén egy nagy sziklát amit biztonságosnak éreztünk úgy két méter magasan az út felett. El is helyezkedtünk majd elkezdtünk a növényeket metszeni, hogy mindent tökéletesen lássunk. Éppen nagyban dolgozunk, majd megjelent a security. Már megijedtem visszaterel minket, de szerencsére csak annyit mondott feljebb kell másznunk. Meg is tettük, majd mikor elment vissza másztunk. Hozzáteszem még így is biztonságos volt, kanyar előtt 50 méteren egy emelkedőn. A taktika ugyanaz volt most is, elmennek a WRC-k és a 2 Lancia, aztán elindulunk vissza nagy sziklához ahonnan az út indult vissza az autóhoz. Sietni kellett de most más volt a motiváció, haza kellett érni szavazni. :)
Szokásos Subaru felvezetés, majd elindult az utolsó gyorsasági. Ekkor még Neuville magabiztosan tartott a győzelem felé...Lezárásnak óriási élmény volt az utolsó gyorsunk, de még nem volt vége! Miután elment az összes WRC és a két Lancia felkaptuk a cuccokat és elkezdtünk sprintelni vissza a pályán. Na de ez 400 méter emelkedő, szóval amikor meghallottuk távolról az autókat közeledni, azonnal félreálltunk egy biztonságos helyre. 3 autót vártunk meg, mire egy óriási hajrával visszaértünk a sziklához. Na itt jött a security és elkezdett minket cseszegetni, hogy ez nem vicc 2 autó között a gyorson rohangálni. Ez amúgy igaz, de ezt sokan megteszik mindenhol de csak és kizárólag akkor, ha elment egy autó és meggyőződnek róla nem jön több. Mi is időben fedezékbe vonultunk amikor jöttek, semmi veszélyben nem voltunk. Kis pattogás után mondtuk na mi mennénk mert szavazás van otthon, erre azt mondja a parasztja: "I hope Orbán wins". Hátat fordítottunk és egy nemzetközi kifejezéssel kapcsoltuk össze Orbán nevét, majd elindultunk az autó felé.
Visszafelé is át kellett mászni az akadályokon, de ugyanúgy könnyen ment. Autóban utolsó pakolások, összeraktuk a cuccainkat és elindultunk vissza Sántosra. 30 perc hegyi út, 4 óra autópálya a magyar határig és újabb 1 óra autóút után meg is érkeztünk. Cagi ugye ott lakik, Botond meg én pedig átjelentkeztünk a helyi önkormányzathoz. Gyors szavazás, majd végső búcsút vettünk Cagitól, Botonddal elindultunk hazafelé.
Epilógus
Mit is mondhatnék? Elképesztően gyorsan eltelt, de baromi nagy élmény volt ez a 4 nap! 11 gyorsasági az majdnem napi 4 (shakedown-t is beleszámítva persze). Megvoltak benne a nehézségek, szinte végig rohanásban voltunk és evésre meg alvásra alig maradt időnk, de ki fog erre emlékezni a jövőben amikor visszaemlékszünk? Na ugye. Az élmények amiket átéltünk valami iszonyat fantasztikusak voltak, ha tehetném már holnap visszamennék, hogy újra átéljem ezt a csodás versenyt.
És nem mennék el amellett sem, hogy a szervezésbe Botond rengeteg energiát tett bele. Útvonal, ő vezetet végig, szállást foglalt, tényleg le a kalappal előtte! Köszönöm neki és Cahinak, hogy ismeretlenül bízva egy idegenben ilyet jó társásban utazhazzam, erre a túrára mindig emlékezni fogok!
A héten jön a videóm a Bence idegenben csatornán, ahol ezeket megnézhetitek majd képernyőn is, a kettő együtt lesz az igazi. :)
Köszönöm szépen ha ideáig olvastad, tudom nem rövid, de aki élményt akar átadni, az nem spóroljon a karakterekkel. :)
Hozzászólásba beteszek egy 22 másodperces videót, ahol az összes említett gyorsaságiból láthattok egy kis ízelítőt.
