AC Milan - SC Lazio 2:0
(Lazio-Lazio, Te nem nyerni jársz ide!)
A 2023-2024-es bajnokságban első alkalommal látogattam ki Milánóba, most ahogy tavaly májusban a szezonban utolsó látogatásomkor a Lazio lett az ellenfél. Akkor a Milan meglepően simán verte a rómaiakat. Úgy nyertünk 2-0-ra, hogy szinte helyzetük sem volt. Na meg Theo Hernandez gólja félelmetes volt, a saját kapunk előterében átvette a labdát, átfutott a másik kapu tizenhatosa elé, majd izomból lőtt egy óriási gólt, ezzel lett 2-0. Sima. Történelmük során a bajnokságban mindössze 7 alkalommal nyertek Milánóban, így jók voltak az előjelek, hogy most is szomorúan hagyja el a stadiont a biancocelesti.
Májusi túra beszámoló az Atalanta Juvéval megspékelve:
http://matebencetivadar.blogspot.com/2023/05/milan-lazio-es-atalanta-juventus.html
Júliusban pont a születésnapomon kaptam a linket, hogy már foglalható az igen pénztárcabarátnak mondható meccs utazással együtt, így azonnal le is csaptam rá. Továbbá az is dobott a helyzeten, hogy most is velem tartott Peti és 1H barátaim, akikkel volt egy szép emlékezetes túránk tavaly a Fiorentina elleni meccs. Hát az gyönyörű volt, győzelem, meg igen csak jó kedéllyel hagytuk el Lombardia fővárosát, részletekbe nem is akarok belemenni. Szóval tudtam első perctől az utolsóig élvezni fogjuk a kirándulást. Csak számoltuk vissza a napokat és elérkezett ismét a várva-várt nap, el is indultunk újra együtt!
Szokás szerint a Népligetben a Planetáriumnál volt a gyülekező, ahol felfedeztem jó pár srácot, akikkel utaztam már együtt Milánóba. Meg is érkezett a buszunk, ami nagy meglepetésre kétemeletes volt, igen szép és nagy, modern darab. Mivel hárman voltunk, így kaptunk az alsó szinten egy kifejezetten kényelmes kis boxot, ahol kényelmesen elfértünk az asztal körül, valamint igen csak jó társaság gyűlt körénk igazi fekete öves Milan drukkerekkel. Ezért szeretem jobban a buszos utazást, mivel kialakul egy kis házibuli jelleg, mennek a sztorik ezerrel, gyorsan telik az idő. Repülővel egyik utazásunk se volt ilyen "laza".
Indulás után ránk is esteledett, mikor szám szerint 58-an belevágtunk a 14 órás útba. Szokás szerint megálltunk 3 helyen: Fehérváron, Siófokon és Nagykanizsán is, ahol újabb felszállók csatlakoztak a nem mindennapi társasághoz. Amikor Szlovéniába értünk egyre többen dőltek ki aludni, mi is viszonylag korán éjfél körül aludtunk már. Nagyon jó volt, hogy az ülések úgy voltak elrendezve, hogy az asztalra tudtuk hajtani a fejünket. Kifejezetten nehezen alszom buszon, de most simán el tudtam aludni.
Verona felé már kezdett feljönni a nap, ezért egyre többen ébredtünk fel és meglátogattuk a kisebb pláza méretű benzinkutat venni pár dolgot. Majd ébredés után elkezdődött a nagy sztorizás. Volt a csapatban diósgyőri, pécsi, kispesti meg mi 1H-val ketten újpestiek, szóval a központi téma az anekdotázás volt az utóbbi 30 év nb1-es élményeiről. Na meg előjöttek sztorik a milánói utakról is.
Kedvencem egy pár évvel ezelőtti Inter-Milan rangadóról volt, ahova 3 busszal ment a Milan Mania. Egy hotelt Bresciában konkrétan lefoglaltak ahova még Dj-t is vittek, akkora party volt a túra. Hát egy ilyet én is át szeretnék élni egyszer. Majd diósgyőri barátunk belekezdett egy sztoriba amin szakadtam. Történt, hogy meccs előtt pár miskolci srác lekéste a nyitott buszt amin az irataik voltak. Ugye a sofőröknek pihenni kell, ez így van rendjén, a túravezetők mindig elmondják időben vegyük ki a cuccunkat ami meccsre kell, főleg a személyit mert anélkül nem engednek be senkit a stadionba, ami igen csak szívás 1200 kilométeres utazás után. A srácok meg kicsit késtek, és a buszsofőrök nem akarták kinyitni az ajtót, mert hát nem értek oda időben. Mivel ébren voltak oda ment az egyik sofőr, hogy ez a szabály, tetszik nem tetszik nem nyitják ki az ajtót. Ez nagy hiba volt, mert szurkolótársunk egy pörgőrúgással elintézte az embert. Egyből megkapták a cuccaikat. A meccs alatt kitalálták a sofőrök, hogy nem viszi a delikvenseket haza a busz, majd finoman elmagyarázták nekik, hogyha azért mert nem engedik fel őket a buszra lerúgják az egyiket, mire számíthatnak ha Milánóban akarják őket hagyni? Nem azt mondom az erőszak megoldás, de néha hatékony el kell ismerni. Végül mindenki hazajutott. És sok más sztori, jó társaságban jobban telt az idő és a végtelen sztorizgatás.
Szóval végül viszonylag korán 9 körül megérkeztünk Milánóba, kis külvárosi utazás után megálltunk. Innen az egész busz átsétált a Casa Milanhoz a múzeumba. Mi már mind jártunk itt, akit esetleg érdekel ajánlom a bejegyzésem még a tavalyi Nápoly elleni rangadóról. Nagyon király múzeum!
http://matebencetivadar.blogspot.com/2022/09/ac-milan-ssc-napoli.html
Én csak egy dologra vágytam, AC Milan baseball sapkám még nem volt a gyűjteményben, így beszereztem egyet és ettől nagyon boldog is lettem.
Mikor végeztünk elindultunk a stadionhoz. Most nem a parkolóban, hanem kicsit távolabb tett ki a busz minket, ez a meccs után okozott "némi" problémát, de erről később. Úgy döntöttünk bemegyünk a Dómhoz, eszünk szokás szerint a kedvenc éttermünkben, majd beülünk az ír pubba kicsit hangolódni, így is lett. Egyetlen probléma volt, lemaradtam a csoportról mert a jegyem nem akart kiengedni a metróból. Fogalmam sincs ez miért történhetett, ilyen még nem fordult elő, pedig sokat járok metróval Milánóban. Aztán Milán barátunk észlelte eltűntem és visszajött értem, majd egy helyi srác segítségével átforogtam a kapun. Na mindegy megesik ez is.
Ebédeltünk egy isteni Pizzát, majd átmentünk az Pubba, majd három körül elindultunk vissza metróval a buszhoz. Pár szokásos képet lőttünk még a Dómnál, mert hát az kötelező ugye. Tökéletes időnk volt, 26 fok, imádtam sokadszorra is a főteret, ez megunhatatlan. Ráadásul mikor a buszhoz értünk nyitva volt, így nem kellett használnom a Ju Jitsu tudásom, amin mondjuk mindig van mit fejleszteni elismerem.
És akkor eljött a pillanat, amikor elindultunk a stadionhoz. Már rengeteg volt szokás szerint az árus a placcon, szokás szerint keveredett a helyiek által termelt fűszag keveredve a frissen sült pármai sonkás szendvicsek illatával, de hát ez így autentikus. Bejutás szokás szerint gyorsan ment, majd megmásztuk a lépcsőket. Mivel a középső szinten szoktunk lenni, így igen sokat kell felfelé mászni. De az a pillanat amikor kilépünk a lelátóra és rá esünk a 25 méter magasból a pályára, na az mindent megér. Ezt minden focidrukkernek át kell élnie egyszer, ez a hangulat tesz engem jó ideje függővé, és annyiszor járok ide akárhányszor csak megengedhetem magamnak.
Kezdésre telt ház, majd jött az egyik kedvenc pillanatom. Amikor a Curva Sud a szemközti oldalon rákezd a szurkolásra, attól mindig libabőrös leszek. Olyan érzés, mintha a kedvenc zenekarom játszana élőben, egyszerűen megunhatatlan, fenomenális! Sorban jöttek a dalok, Noi, siamo, La curva, SUD, SUD, SUD! Félelmetes.
Az első félidőben sok dolog nem történt, de érezhető volt itt maximum egy nulla-nullás döntetlen lehet a legrosszabb kimenetel. Gól ugyan nem esett, de azért határozottabban focizott a Rossoneri, óriási helyzetet hagytunk ki a félidő végén. A második félidőben már aktívabb volt a csapat, és amikor leszállt a városra az éjjeli sötétség megtört a varázs. Egy Leao beadást követően új szerzeményünk Pulisic a hálóba rúgta a labdát, a Lazio kapusa csak belepiszkálni tudott. Mondanom se kell, egymás hegyén-hátán tomboltunk, órási volt. A tábor ilyenkor rákezd a győzelmi dalra, a Forza Diavolo Ale, vivo solo per te dallamra, ami most is iszonyat erővel szólt. Ezt le se lehet videózni, de még csak leírni se, a tévé meg soha nem fogja visszaadni. A tábor rákezd és a hangorkán az egész stadionban felerősödik, és érezni közeledik felénk, és mi is teli torokból énekeljük. Mivel beszélek olaszul és ismerem a dalokat nekem könnyű dolgom van, de aki nem az csak simán dúdolja a refrént.
Ezt még annyival tudta a csapat fokozni, hogy Leao ismét bepasszolt, most jött Okafor és beállította a 2-0 végeredményt. Ami ott történt, az megint leírhatatlan. 70 ezer milánói extázisban. Míg felettünk a Lazio tábort nem sokszor lehetett hallani, amikor lehetett akkor is csak szidták a Milant. Minden túlzás nélkül ők a világ egyik legjobb tábora, de a San Siroban egyszerűen ezt nem tudják kamatoztatni.
A végén ünneplés, mindenki nagyon boldog, jó volt látni a magyar srácok is mennyire élvezték a meccset, könnyes szemekkel mindenki ölelgetett mindenkit. Egy két napos utazás fáradalmait simán elnyomja az a két pillanat, amikor a csapat betalál. A végén még robbant egyet a városi riválisnak az Internek címzett nóta, ami szintén megszokott amikor nyer a csapat.
Így elégedetten el is indultunk a buszhoz. Na itt jöttek a problémák. Ugyan ismerjük a járást, de besötétedett, és annyira nem foglalkoztunk a busz pontos helyével érkezéskor nap közben, mert be voltunk már teljesen zsongva. Szóval egy órán keresztül bolyongtunk a környéken, és akkor felhívtuk a túravezetőnket Attilát, hogy van egy kis gondunk: kurvára el vagyunk tévedve. Attila higgadtan kezelte a helyzetet, mondta ha látjuk a stadion fényeit akkor menjünk vissza a hotelhez, addig elindul a busz. Így kb. 5 kilométeres bolyongás után tényleg ott volt a busz ahova ígérte, szóval nagy mákunk volt. Mikor felszálltunk nem lettünk megdicsérve, de szerencsére szurkolótársaink viccesen fogták fel a helyzetet. Poénkodtak is, a blogger lemaradt a két követőjével.
A busz útnak indult, mi pedig átaludtuk az éjszaka nagy részét, már világosban a szlován-magyar határon kezdtünk ébredezni sorban. Szokás szerint kora délután értünk a Népligetbe, ahol 1H-val felszálltunk az egyes villamosra és elindultunk haza. Minden alkalommal leírom, hogy óriási élményekkel gazdagodtunk, közhely de ez tényleg így van. 58 ember ismét boldogan tért haza, felejthetetlen élményekkel.
Milánót és a piros-fekete csapatát egyaránt imádjuk, főleg ilyen meccsek után, egyre jobban.
Következő túra amin részt veszek, október 23., Milan - Juventus!
Itt még annyit megjegyeznék, hogy heti szinten keresnek meg azzal, hogy ők is utaznak Milánóba kérdéseket tennének fel. Én ezeket mindig szívesen fogadom, bátran keressetek, írjatok rám face-n és hívjatok nyugodtan. Szeretem írásaimmal átadni az élményeket, de szóban is megteszem, hogy ezt az élményt más is átélhesse.
Forza Milan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése